(emlékezem Erdős Sándor öcsémre)

Muskátli hajtásokat kaptam én
a Sándor öcsémtől.
„Meglátod, a nyáron virágban tündököl!”
Kinyílik, mert hazai földből van a gyökere,
A tavasz, a nyár nagy örömet hoz vele.
Ne feledd, gyökereid hol voltak!
Kertünkben is szép virágok nyíltak!”

Kinyílt a muskátli virágom,
A napsugár táncot járt vele.
Nincs, akinek megköszönjem örömöm,
Drága, jó testvéremnek
Már csak a virág az emléke!

Nyugodjál, drága, jó öcsém örökre!
A jánossomorjai muskátli tündököl kertemben.
Minden reggel, mintha téged köszöntene,
Gondolatom is, hálám neked üzenne vele.

Muskátlivirág is megmutatta,
Virágba borul, ha gazdája szívből adja.
Mélyen nyúlik gyökere a virágnak,
Mint emléked, s szívemben a bánat!

Búcsúzásod, ölelésed nem tudom feledni,
Muskátlivirágot a szeretet s esőcseppje is élteti.

Mosonmagyaróvár, 2024. május 30.