Az életem megrepedt kirakat,
kitárom, és becsukom magamat,
árum haszontalan, de itt-ott szép,
gyémántok és ócska csecse-becsék,
közöttük olykor tolvaj kéz matat,
gyorsan magamra zárom magamat,
ennyi volt, amit az élet kínált,
a szerencse nem jött be, csak kinn állt,
még hiányzik pár vessző, ékezet,
pedig szívem tökélyre éhezett,
a rolóm nyikorog, már rozsdás,
közeleg a végkiárusítás,
odakinn zápor, szakad az eső,
vevőm, ha akad, csak pár beeső,
a névsorból valaki kihagyott,
de tudom hogy, mit érek, ki vagyok,
foltos üvegem, hideg sóhajom,
magam ily repedten is vállalom,
az életem betörött kirakat,
az egész egy reccsenő pillanat.

2015. május 21.