Ó – ez a sokszor megfestett Kis bók,
oly csendes, dallamos estét ígérhet,
meredek partja alatt stégek tespednek,
horgászokat vizet kóstoló füzek rejtenek.

Türelmesen várnak, remélve az óriást,
a legendában sokszor festett harcsát,
ám a sok bosszantó kis szúnyog semmi,
a feszült várakozás ezen túl tud menni.

Ám a part sötétjéből ki váll egy uszadék,
a csendben sikló evezős horgász ladik,
kíváncsi szemek kísérik az éji csónakot,
melyet Holdnak fényei titkát így felfedik.

Egész éjjel siklott a ladik, míg körbejárta
a kifli alakú tavat, egy üres stéget közelített,
közelben a horgász így írta le a történetet,
evezőnek halk csobbanása elcsendesedett,

Ekkor gyenge pír sávozta a hajnali keletet,
a csendes tó felszíne vízpárától remegett,
ladik utasait - mint tülltakaró - óvatosan fedte,
a szőke nő kék meténg koszurút viselhetett.

Ügyesen ugrott ki a fából ácsolt stégre a férfi,
nyújtotta kezét a lánynak, gyengéden kiemelte,
partnak meredélyén vágott rejtett ösvényén,
lomb takarásban, távozásukat a szem elvesztette.

Lassan csomagoltak a horgászok, nyári Nap 
szórta szét égető sugarát, sokan morgolódtak,
a parton találtak egy száradó meténg koszorút,
azóta is kék meténg ad szint, a Kis bóki partnak.

Varga István. Barcs. 2017. 06. 15.