Kijöttem sétálni a tengerpartra,
Hullám habja nyaldossa bokámat.
Talpam alatt kavicsok sokasága,
Vízmosástól egymásra csusszanva.

Szürkét, barnát, fehéret válogatva,
Érzéssel szedek, ki tudja hányat.
Beszélek hozzájuk, nem adnak választ,
Színük mesél villan fel agyamban.

Fehér ruhában csillog egy kis kavics,
Örül annak, hogy gazdára talált.
Meséli sorsát, tudom hogy nem hamis.

Festett kavicsok a szobám falán,
Díszítenek, de ő a legszebb ma is,
Kis kavics ahogy néz boldogan rám.