Ne add el magad, hisz nincs semmi másod,
Megfertőzött az élet, s a hazugságok.
A világba harapsz, hogy kicsit megélj,
De nem terem neked itt már babér.

Csak szajkózod a sorsváltó monológodat,
De a világ, mibe haraptál, most visszaharap.
Fáj nagyon, sebes és vérzik a szád,
Nem kellesz senkinek, kihányt a világ.

Apró sikerektől még jól érzed magad,
De tudod te is, ezek csak üres szavak.
A taps hamis, a mosoly az arcokon kreált,
A vállveregetés könnyen torz pofonra vált.

Teszed a dolgod, mert tenned muszáj,
Mert mindig van, ki téged megcsodál.
De tudod, ez véges, nem tart örökké,
Elbújsz hát hamis mosolyok mögé.

Ne add el magad, hisz nincs semmi másod,
Mert csak a mesékben vannak óriások.
Apró vagy pár köréd rakott buta évvel,
Hát ezt kaptad örökül, picike kis ember.

TM