Kiszáradt a patak medre
Vízét tűző nap kiitta
Nem virágzik már a partján
Tűzliliom virága, s margaréta

Kiszáradt a patak medre
Nem csörgedez a forrása
Nem hallatszik már csobbanása
Nap táncát kövek közt nem járja

De nyugat felől sötét felhők gyűlnek
Vad villámokat dörgő hangok követnek
Felbőszül a nyugati szél
Eső, jég veri a tájat semmit nem kímél

Kiszáradt pataknak üres a medre
Alig csordogál eső víz benne
Nem nyílnak a virágok, sóhajt a partja
A szép időt, jó időt hiába várja

Régi gyors patak medrét hiába nézem
Mikor lesz itt élet, hiába kérdem
Mikor nyílnak partján megint virágok milliói
Mikor csobban vízében kis halak táncai?

Vagy megelégelte a természet az ember tékozlását?
Rombol, tör, zúz amerre csak lát?
Ne keresd a múltat, ne várd a csodát!
Fáj a szíved, látod e méltatlan pusztítást.

Majd eljön az ősz levél hullatással
Eső esik nagy zuhogással
Kis patak magát újra megtalálja
Őszi levéllel üzen, lesz még élet benne,
mindenki meglátja.

Sopron. 2018.09.02.