Ha a szemed elől, feloszlik a köd,
tudatból oszlik a homály, áttöröd
mások felé uralod, táplált dühöd,
majd soknak tehetségét, nem becsülöd.

Magad ganéjában gyűlöleted tocsog,
mások botlásán pofád miért vigyorog,
ó ne féld, neked csapdát nem állítanak,
sehogy sem leszel más, csak szánalmas alak.

Vehetsz fel bármit, lelked tépett szakadt,
köszönheted magadnak, önmagad tiportad,
nem vádollak semmivel, szánalmas halmaz,
egy segítséged van, a széllel hajlasz.

Kapkodsz ide-oda, hol gazdagodást szimatolsz,
ám alázatod nincs, a bölcs előtt nem hajolsz,
ön imádod határtalan, sajnáltatod magadat,
hálódba így nem fogsz paradicsommadarat.

-írta-Varga István-Barcs-2021.02.03.