Itt hagytad a papucsodat,
mondd csak, nem hiányzik?
Az a gúnyos kis mosolyod
valahol még a fürdőben ázik.

Az ágy alatt találtam a süket csöndet,
sóhajod összegyűrve a lepedőre tapadt.
Kerestem, mi az, mi belőled enyém lett,
de csak az érintésed az, mi itt maradt.

Zárat cseréltem, nehogy meggondold magad,
bár tudom, a büszkeséged ezt nem engedi.
De elvitted magaddal az összes álmomat,
talán majd egyszer más megkedvelheti.

Párnád még őrzi nyughatatlan, ringó léted,
valami érzés akkor belém égve meghatott.
Képzelgés voltál, csak elvakított a fényed,
én meg most utánad majd takaríthatok.