Járta a környéket,
keresett, kutatott,
morgott, ha ránéztek,
vagy hangosan ugatott.
Félt, mert bántották,
ütötték és rúgták,
nem simogatták soha
a gubancos bundát.
Harcolt az ételért,
küzdött az életért,
szenvedett az el sem
követett bűnökért.
Ebben a rideg,
keserű világban,
langyos nappalon,
egy tavaszi románcban,
párra talált
egy röpke pillanatra,
homályos, eldugott,
régi kapualjba'.
Szaladt a gazda,
ezt pont meglátta,
átküldte őt
a kutya menyországba.
Véget ért a kínja,
minden szenvedése,
de itt maradt utódja,
apró öröksége.