Na figyelj, te gőgös ember:
ütött az utolsó órád!
Törpe lettél, koporsónak
egy dió héja is jó rád.
Letiportad, kibelezted
űri otthonod, a Földet –
teremtőd rút sírgödrödre
plutónium sziklát görget.

Én lettem az úr feletted –
se irgalom, se szánalom –
mert nem jöttem előbb érted,
kőszívemben ezt fájlalom.
Ó, hogy vacogsz, rémüldözöl –
megölnél, de nincs fegyvered?
Hiába bújsz maszkod mögé,
megtalállak, s végzek veled!

Mint evolúciós termék,
befuccsoltál, szükség nincs rád!
A fajok tanácsot ültek,
s üzentek kozmikus szférák:
megbízást kaptam én, parányi
ősgenom – törölni bábod,
s megmenteni tőled végleg
a tökéletes világot!

       2020.03.19.