Kisszéken ülve morzsolták a kukoricát,
az alkony az udvarba sompolygott,
míg szaporodtak a szemek,
a hold egyre jobban mosolygott.

Hallgattam az öregek meséit,
nevetésük messze szállt,
miközben kóstolgatták
a szomszéd sűrű vörösborát.

Itták a felejtés poharát,
napi gondjaik elszálltak,
úgy láttam, hogy ezt hallgatni
még a csillagok is megálltak.

Kukoricababám öltöztettem,
csuhéból volt a szoknyája,
megelevenedett a mesék
eddig hallott sokasága.

Míg én babám dajkáltam,
dal csendült az éjszakában,
a szél is lágyan dúdolta
a nagyanyám udvarában.

A hold közelebb lépett,
nézett rám nevetve,
mosolya finoman rám borult,
és álmot hintett szememre.

Így ringatott el az este,
bár küzdöttem ellene,
ölbe vett és mégis elvitt
az álmok daliás hercege.

TM