(elbeszélő költemény/ 

Tavasz volt, faültető tavasz,
Fáradoztam, kiirtsam a gazt.
Csemetefát ültessek helyette, szépet,
Ha Isten is akarja, megéled.

Mélyebbre kell a gyökeret ásni!
Szólított meg egy ember,
Kész volt segíteni,
S ültettük a csemetét,
Szép termés lesz rajta.

Ő fejből tudta, milyen gyümölcsfajta,
Ruhája kopott volt, mondta, ő ráér,
Ez a nap neki nem sok jót ígér.

Nincs neki se otthona, se hajlék,
Hova betérjen.
Ne én küzdjek az ültetéssel,
Megegyeztünk szépen.
Örültem neki, fájt a lábam,
Tavasz volt, kertet is sajnáltam,
Mert dandárja volt a munkának,
S ő segített, örült a szép fáknak.

Mivel munka közben a szó is eleredt,
Munka és hajlék nélküli
Embert ismertem meg.

Szép időket megélt, látszott tartása,
Magas homloka, beszédtémája.
Kertészmérnökként dolgozott, míg lehetett,
Pár éve élte hajléktalan életet.

Családját elhagyta, mint a munkáját,
Hajléktalan szállóban húzta meg magát.
Onnan is menekült, ott sem lelte helyét,
Szegény hajléktalan lopta meg a szegényt.

Sajnáltam őt, láttam, nagyon bántja,
Lecsúszott élete, se családja, se munkája.

Kis házikó a kertünk szélén,
Ajánlottuk, lakjon benne, ott megél.
Egy kis szobácska, de mégis jó egyedül,
Jön a tél, akkor hova menekül?

 Jó szavainkat köszönte, de el nem fogadta,
Van neki másutt jó meleg szobája.
Ágya is, párna is, hófehér dunnája,
Lesz neki olyan hely, ahol magát meghúzza.
Hátizsák a hátán, ez volt mindene,
Hol volt kertekben munka, azt végezte.

Tovább ment, sorsát lába vitte,
Nem láttam sokáig, csak jövő tavaszában,
Egy fiatal tolta tolókocsijában.
Két lába hiányzott térden aluliban!
Fehér szakálla, s megroggyanva maga.
Álltam ott előtte, nem akartam hinni,
Lefagyott lábakkal talált rá a kín.
Eldöntötte ő már, sorsát feladja,
Vesszen az élete, mint alamizsnát fogadna.

Így lett áldozata e zilált világnak,
Hol az emberi értékek nem számítanak.
Kinek menni kell, annak felmondanak.
Kinek családja, háza odavan,
Nem süt rá még a nap sem, boldogtalan.

Azóta a fáink bő termésük ontják,
Szomorúan gondolok arra, ki ültette a fát.

Mosonmagyaróvár, 2014. február 27.