Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Lánc, lánc, eszterlánc 3.

Vajda Laci
Vajda Laci képe

Persze, az a holnap azért elég nagy túlzás volt. Igaz, hogy másnap mindketten bejelentkeztek a kivizsgálásra, de időpontot csak két hét múlva kaptak. Laci már nagyon szégyellte a hirtelen durva kirohanását. Nyugodt, intelligens fiú volt, hiszen erre tanították a szülei is, de sajnos, néha, ha a tehetetlenség érzete felülkerekedett, meggondolatlan, durva kijelentéseket is tudott tenni, sőt, néha még a féltékenység is gyötörte. Marika egy életvidám modern lány volt, aki nem tartotta bűnnek, ha néha kacérkodik Laci focista barátaival is, de mindég tudta hol a határ. Szerette a férjét, és nála ez volt a fontos. Nem is lett volna baj, ha a baba hamar jön, és Lacinak nincsenek munkahelyi problémái. De akárhogy igyekeztek, a baba nem jött, és közben a Kelet szlovákiai vasmű felett egyre sötétebb fellegek kerekedtek. Mire a várt kivizsgálásra került volna sor, Laci már tudta, hogy egy 59 éves mérnök munkatársát menesztették a korára hivatkozva. Szegény ember. Egész életét a tervező asztal mögött töltötte. Most azt sem tudta, mit kezdjen magával. Laci nagyon sajnálta, de sejtette, hogy ha még egy „elengedés” lesz, akkor már ő következik. Ö volt, aki legkésőbb lépett a vállalathoz, és nincsen senki a háta mögött.  Ezért volt ennyire ideges, ennyire lobbanékony.

Együtt hívták be őket. Egy fiatal pszichológusnő kedvesen, ők úgy érezték, teljesen kötetlenül, és nem is egészen a tárgyhoz ragaszkodva elbeszélgetett velük. Pedig ennek is megvolt a célja. Így fellazultan mentek a szakorvoshoz, és talán egy óra múlva a váróteremben találkoztak. Laci lesütött szemmel, szégyenkezve ölelte át a feleségét, és csak annyit rebegett az orra alatt:

- Ne haragudj, tudod, hogy nagyon szeretlek, és hozhat akármit a vizsgálat, ez változni nem fog.

Marika szorosan átölelte a férjét, és kézen fogva sétáltak ki a rendelőből. A közeli kávézóba ültek le kávézni, hiszen munkába már aznap nem mehettek. Egyikük sem mutatta mennyire izgatottan várja az eredményeket, de hiába türelmetlenkedtek volna, a rendelőben megmondták, hogy az eredményekre legalább egy hetet várni kell. Nyugodtan, békésen kávézgattak, és inkább semleges dolgokról beszélgettek. Marika kereste Laci tekintetét, mert valahogy félt attól, hogy az eredmény a férje ki nem mondott vádaskodását fogja igazolni, hogy őneki nem lehet gyermeke. Laci pedig kerülte Marika tekintetét, mert szégyellte a múltkori durva kirohanását, és azt is, hogy sokfelé kalandoztak gondolatai. Nagyon szerette Marikát, de szinte fájdalmas vágyat érzett, hogy utódja, gyermeke szülessen. Már a gyermekszobát is berendezték. Fehér színre festették, de Marika szép mesefigurákat rajzolt a falra, amit Laci színezett ki. Most, ha kiderül, hogy Marikának nem lehet gyereke, mit fognak cselekedni?

„Én szeretem Marikát, és soha nem hagyom el!”-ez volt az eszében, mikor  megszorította a felesége kezét, és bátran a szemébe nézett.

- Ákármilyen eredménnyel zárul a vizsgálat, nagyon szeretlek, és közösen minden problémát, minden bajt megoldunk.- mondta elszántan, és a kávézóasztalon áthajolva szorosan megölelte feleségét.

Marika kicsit zavartan simult hozzá, mert hasonló mondat már a rendelőben is elhangzott a férje szájából.

Otthon ment minden a régi kerékvágásban. Laci korán reggel, szinte még hajnalban ment munkába. Szerencse, hogy a diplomája megszerzésekor a nagy család összefogott, és vettek Lacinak egy használt Škodát. Így mire munkába indult, a virágoskertet és zöldséges kertet is érkezett meglocsolni. Marika csak fél nyolcra ment az iskolába, és az talán tíz perc sétára volt a házuktól.  Sajnos, a délutánok változtak kicsit. Azelőtt Laci is és Marika is három órakor délután érkeztek haza. Most Marika hiába sietett, és már fél háromkor otthon a masina körül sürgölődött, hogy a férjét ízletes étellel várja, Laci csak hat órára jött haza, és vigyorogva lépett a konyhába.

- Mit főz az én drága asszonykám?- szavakkal szorította magához a feleségét. Marika először szerelmesen hozzásimult, de rögtön megérezte az alkohol átható szagát.

- Laci, Te ittál!

Laci ugyan nem volt részeg, ezért nem is hőzöngött Marika kijelentése miatt. Inkább szégyenkezve bevallotta, hogy Makrai Peti focista barátját is hozta a munkából, és  megálltak kicsit beszélgetni a kocsmában. Marika szótlanul tálalta a vacsorát, és utána elküldte a férjét zuhanyozni. Tudta ugyan, hogy a kocsma csak pár száz méterre van a házuktól, de a férje ezt a pár száz métert is autóval, és kapatosan tette meg. Eddig ez soha nem történt…

Sajnos, az ehhez hasonló, késői, kapatos haza érkezések rendszeresek lettek. Mire postán megkapták az értesítést, hogy mehetnek a vizsgálati eredményér, a házaspár már alig váltott szót egymással. Laci korán felkelt, és ment munkába. Marika fél nyolcra tanítani ment az iskolába, és utána napról napra kevesebb kedvvel főzte a vacsorát, mert a férje, mikor spiccesen hazajött, csak gyorsan megette az elé tett ételt, lezuhanyozott, és lefeküdt aludni.

Egyszer ezt Marika szóvá is tette,de Laci arra hivatkozott, hogy sokat dolgozott, és nagyon fáradt. Pedig az történt, hogy a főnöke figyelmeztette, a jövő hónap elején megint létszámcsökkentés lesz.  Mivel másnak a főmérnök nem szólt, Laci tudta, hogy ő kerül lapátra. A munkáját tisztességesen végezte, de utána naponta megállt a kocsma előtt egy búfelejtőre, amiből sokszor négy-öt pohár tömény, és pár korsó sör is lett, és ilyen állapotban vezette haza az autót. Még szerencse, hogy senkiben nem tett kárt, és hogy éppen nem jártak arra a forgalmi rendőrök.  A munkahelyén nem tudott változtatni a körülményeken, de ő az otthoni légkört is egyre jobban mérgezte.

folyt.köv.

Rovatok: 
Irodalom