A két fiatalasszony könnyen összebarátkozott, hiszen nagyon sok közös vonásuk volt. Marika elmondta, hogy ő csak a férje rábeszélésére jött a gyógykezelésre, mert otthon is akad volna munka, meg egy kis depresszióba, fejfájásba, fáradékonyságba még senki sem halt bele. Irénke erre csak felnevetet.
- A te férjed is vállalkozó, ugye?
Erre a meglepően találó kérdésre Marika csak a száját tátotta.
- Tudod, három éve én is ilyen elutasító voltam a gyógykezeléssel szemben. Fejfájásaim, depressziós hangulatom volt, de mégis lelkiismeretfurdalással jöttem otthonról. Fülig szerelmes vagyok a férjembe, és szültem is neki két imádni való gyereket. De amióta sikeres vállalkozó lett, egyre kevesebb ideje jut a családra. Én sem tudtam, mi a bajom, mert anyagiakban nem szenvedtünk hiányt, szeretek tanítani, és otthon még a gyerekek is kitöltik az életemet. Mégis hiányoztak a meghitt beszélgetések a férjemmel, a csendes séták. Lehet, hogy butaságot beszélek, de hiányzott az életemből egy kis melegség, egy kis romantika.
   Ezt Irénke már hamiskásan mosolyogva mondta, és bevallotta Marikának, hogy amilyen elutasító volt a gyógykezeléssel szemben először, most, ha teheti akár évente kétszer is ideutazik.
-  Először el sem tudtam, képzelni, hogy szórakozzak, férfiakkal ismerkedjek. „Hogy tehetném, mikor szeretem a férjemet, gyerekeim vannak…?”  Most már erre nem is gondolok. Azért, mert szeretem a férjemet, egy kis kaland csak felpezsdíti a házasságunkat, hiszen amiről a férjem nem tud, az nem is fáj neki, nem igaz? 
   Ezek a szavak nagyon ellenszenvesek voltak Marika számára. Még a gondolatát is bűnösnek tartotta, hogy kacérkodjon, szórakozzon ebben a számára idegen világban, idegen férfiakkal. Azt, hogy megcsalja a férjét, elképzelhetetlen volt , és úgy gondolta, hogy az esti szórakozás, bulizás is megcsalás. Elhatározta, hogy Irénkével ugyan jó barátnő lesz, de az esti bulizásokat, bárok, tánctermek látogatását, amiről a szobatársnője olyan lelkesen beszélt, inkább kihagyja.
   Mindketten orvosi kivizsgálásra mentek. Az is csak olyan formális dolog volt, hiszen ebben a jobb módú gyógykezelő központban az orvosok is tudták, hogy a „páciensnői és páciensei” inkább kikapcsolódni, szórakozni jönnek. Természetesen Irénkének, és Marikának is felírt a doktor úr naponta egy masszázst, medencetornát, vagy mást pihentető, kikapcsolódó foglalkozást, és jó pihenést, élményekben gazdag ittlétet kívánt. Marikának ez kicsit fúrcsa volt, de a barátnője megnyugtatta, hogy ez teljesen rendben van.  Irénke már az első este meglátogatta a legközelebbi bárt, és onnan csak jóval éjfél után tért haza kicsit spicces állapotban. Marika a vacsora után otthon olvasgatott, és elég korán ágyba is bújt, de mikor a barátnője kissé zajosan nyitotta a szobaajtót, félálomban férfihangot, és hangosa csókolózó búcsúzkodást is hallott, de igyekezett inkább elaludni. Reggel masszázsra készült mindkét hölgy, de Irénke még elmesélte, micsoda „klassz pasassal” ismerkedett meg ez este. Talán médiaguru, és annyi a pénze, hogy számát sem tudja. Ráadásul „jóképű férfi”, ahogyan Irénke fogalmazott. Marika ezt csak úgy fél füllel hallgatta.
   A masszázsszalonban kicsit várni kellet, mert sorszám szerint hívták a pácienseket. Marikát egy fiatal, jó képű, kicsit a férjére emlékeztető masszőr szólította. Szegény asszony, bele is pirult, szégyenében, mert ez a fiatalember tényleg nagyon tetszett neki. Annak idején azért szeretett bele Laciba, mert pont ilyen jó képű, könnyed humorú, intelligens fiú volt. Mivel két részes fürdőruhában kellet a masszázson részt venni, Marika levetkőzött, és a masszázsasztalra feküdt. Annyira gyöngéd, simogató mozdulatokkal végezte a munkáját a masszőr, hogy a fiatalasszony szinte szexuális izgalomba került. Persze, a masszőr sem volt mai gyerek, és a 30 éves női test visszajelzéseit nagyon jól megértette. Próbálkozott kicsit merészebb mozdulatokkal, kicsit intimebb testrészeket is érinteni, de mikor megérezte Marika ijedt rándulását, természetes módon tovább végezte a munkáját. Marika nem is tudta, hogy tiltakozzon, vagy ezek az érintések még a masszázshoz tartoznak. Szégyenkezve arra gondolt, hogy legközelebb inkább női masszőrt válasz. Mégis, zuhanyozás. öltözködés után, elég nagy borravalót nyújtott a fiatalembernek, és megígérte neki, hogy másnap is hozzá fog jönni az előírt időpontban. A váróteremben már ott ült egy fotelban Irénke.
-  No, milyen volt, mesélj? Nekem egy lányka jutott. Irigyeltelek is, mikor megláttam, micsoda Adonisz fog tégedet masszírozni.- mondta kicsit hamiskást kacsintva.
Marika lesütött szemmel csak annyit mondott, hogy elég jó volt.
-Te, vigyázz, mert még felszed téged ez a masszőr! –nevetett Irénke.
 Egész nap a városkában sétálgattak, ismerkedtek a környezetükkel, de ebéd után Irénke már türelmetlenül ült le egy kávézóban. Elmagyarázta a barátnőjének, hogy itt van megbeszélve a találka a tegnapi  „klassz pasassal”.
   Marika tapintatosan elbúcsúzott, és leült egy lócára. Szégyenkezve gondolt arra, mennyire izgalomba tudta hozni a masszőr érintése.
„Nem szabad erre gondolnom, hiszen ő csak a munkáját végzi, én meg kezelésen vagyok!” –hárította el a kellemetlen gondolatokat. Tudta, hogy mennyire nehéz lesz kivárni a vasárnapot, mikor eljön majd látogatóba a férje, ahogy megígérte. Elővette a mobil telefonját, és a Laci számát hívta. Igaz, hogy a férjével este szokott telefonálni, de most szükségét érezte annak, hogy legalább meghallja a hangját. Talán a tizedik kicsengés után csalódottan szakította a vonalat, mert Laci nem fogadta a hívást.  „Biztosan megint valami komoly megbeszélése van.” gondolta szomorúan a fiatalasszony.

folyt. köv. 9