Laci este sem jelentkezett, csak rövid írott magyarázatot küldött, hogy sajnos egész nap sok a dolga, Marika próbált az olvasásba temetkezni, de ez nagyon nehezen ment, mert a gondolatai egészen más irányba terelődtek. A férje jutott eszébe, azok a pillanatok, mikor a barátnőivel egy szép tavaszi vasárnapon elsétáltak a szomszéd faluba a meccsre. Már akkor felfigyelt egy hullámos barna hajú, mosolygó fiúra, aki azután este a bálban csak őt kérte a táncba, és akinek, mikor mindketten lediplomáztak, a felesége lett.   Érdekes módon a Laci képét egy idegen fiatal arc váltotta fel. A masszőr arca úszott lehunyt szemei elé, amelyeket ezért hirtelen ki is nyitott. Másnap inkább egy fiatal masszőrnő ajtaja előtt várakozott, és szerencsére Laci már kora délután felhívta. Éppen elbúcsúzott Irénkétől, akit a lovagja már a díszkert egyik lócáján várt. Irénke még az éjjel, mikor hazatért a lakosztályukba dicsekedett volna, micsoda férfival hozta össze a sors, de mikor látta, hogy Marika csak nagyokat ásít, viccelődve, de epésen megjegyezte:
-  Meglátod, majd eljön a kutyára a dér…!
   A férje hívása kellemes meglepetés volt. Marika elmesélte élményeit, és azt is, mennyire hiányzik neki a Laci ölelése. Laci meg szabadkozott, hogy ritkábban telefonál, mint gondolta, de ő is hangsúlyozta a nagy szerelmét. A beszélgetés végén mégis nagyon elszomorította Marikát. Kiderült, hogy ígérete ellenére mégsem tudja a feleségét meglátogatni, mert nagyon fontos üzleti tárgyalások jöttek közbe. A fiatalasszony erre nem számított. Amikor Laci idehozta, megígérte, hogy legalább háromszor meglátogatja a két hét alatt. Már több mint egy hét eltelt, és két telefonhíváson kívül a férje nem is jelentkezett. Mindég a sok elfoglaltságra, munkára hivatkozott.
-  „ Munka, meg munka, mintha csak ebből állna az élet.” – duzzogott Marika.
   Gondolataiban elismerte, hogy Lacit éppen a munka mentette meg az alkoholizmustól, meg azt is megértette, hogy pénz nélkül biztosan nem kapott volna ilyen luxus ellátást a gyógykezelésen.
-  „De közben rámegy az életünk, boldogságunk, házasságunk.” - jutott az eszébe a fiatalasszonynak, és lassan igazat kezdett adni a szobatársnőjének, hiszen ő legalább azt a rövid két hetet kiélvezi, amit a gyógykezelés lehetőségei nyújtanak. Kicsit barátságosabban is beszélt Irénkével az este, és másnap kettesben sétálgattak a városkában, mert Irénkének sem volt éppen találkája a barátjával.
   A masszázsszalonban Marika ismét a fiatal masszőrt várta, és masszázs közben nem is titkolta, hogy mennyire jól esnek neki a kényeztető árintések. A fiatalember ezt azonnal észrevette, de az első kudarc után nem akart fejjel rohanni a falnak. Csak az előírt masszázst végezte, amivel ugyan Marikának csalódást okozott, de elérte, hogy a fiatalasszony szinte vágyódott a következő masszázsra. Igaz, hogy Laci még a héten egyszer felhívta a feleségét, de csak szomorú lett tőle, ugyanis közölte Marikával, hogy szombaton, mikor hazautaznak, csak két óra késéssel tud érte jönni, mert előtte üzleti tárgyalása lesz. Ez annyira kellemetlenül érintette a fiatalasszonyt, hogy mielőtt pénteken elment volna az utolsó masszázsra, beült egy bárba, és szokásától teljesen eltérően megivott négy deci vörös bort. Mivel nem volt hozzá szokva az alkoholhoz, spiccesen várta a masszőrt, akinek aznap Marika volt az utolsó páciense.
   Marika szinte ledobta magáról a ruháját, belebujt a két részes fürdőruhába, és már rohant is lefeküdni a masszázsasztalra. A masszőrnek ez kicsit gyanús lett, mert az eddig kissé kacér, de mégis tartózkodó hölgy most úgy rohant a masszázsasztalra, mintha az élete függne ettől. Először csak egyszerű simogatásokkal próbálkozott, de utána egyre intimebb helyekre tévedett a keze, sőt mikor semmilyen ellenállásba nem ütközött, kulcsra zárta a masszázsszalon ajtaját, és ajkaival is izgatni kezdte a fiatalasszonyt.
   A fiatalasszony maga is meglepődött merészségén, és kacérságán. Mikor a masszőr fiatalember a melleit kezdte simogatni, akart is védekezni, de annyira jólesett neki a férfi izgatott érintése, hogy maga kapcsolta ki a melltartóját, és úgy érezte, a csillagok közé emelkedik. Egyre jobban szorította magához a fiatalembert, de közben a Laci nevét kiáltotta mámorában.
   Egyszer csak hirtelen a hazai Pázsit kúszott a szemei elé, és élesen a fülébe csenget a kis gyerek dal: „Lánc, lánc, eszterlánc…”
Teljes erejével letaszította magáról a férfit, és amilyen gyorsan csak tudott, kirohant a masszázsszalonból, még azt sem várva meg, hogy a masszőr nyisson ajtót, hanem maga fordította el a kulcsot. Az apartmanjukba rohant, ahol szerencsére nem volt otthon Irénke. Talán egy óráig is zuhanyozta, súrolta a testét, de érezte, hogy a szégyent nem tudja lemosni.  Szinte undorral nyúlt magához. Sajnált mindent, ami megtörtént, de sajnos, visszacsinálni már nem tudta.
   Sírva feküdt az ágyban, mikor késő este a szobatársnője hazaérkezett. Irénke először el akarta Marikának mesélni, micsoda búcsúestet csaptak a barátjával, de mikor szobatársnője sírógörcseit tapasztalta, inkább vigasztalni próbálta, de nem is tudta, hogy miért kell Marikát vigasztalni. Hiába kérdezősködött, ez csak olaj volt a tűzre, és még jobban eleredtek a barátnője könnyei. Másnap reggel a pakolással, csomagolással voltak elfoglalva, és Irénkéért már délelőtt tíz órakor ott volt a férje, akit a fiatalasszony úgy fogadott, mintha tegnap búcsúztak volna el egymástól Neki tényleg könnyű volt túltenni magát azon, hogy két hétig csalta a férjét. Ő úgy tartotta, hogy amit a szem nem lát, az a szívnek nem fáj.
   Egészen más lelki állapotban volt Marika. Mikor egyedül maradt a szobában, újra sírógörcsöt kapott. Türelmetlenül várta, mikor érkezik Laci. Még az Audi le sem parkolt, Marika rohant, hogy a férje nyakába boruljon. Könyörgött neki, hogy soha többet ne legyenek távol egymástól ilyen hosszú ideig. Laci el sem tudta képzelni, mi történt a feleségével, pedig Marika lelke teljesen fel volt dúlva. Szégyen és lelkifurdalás gyötörte. Gondolkodott azon, hogyan , és mikor mondja el Lacinak, hogy mi történt. Hogyan kérjen a férjétől bocsánatot…ha az meg tud még neki bocsátani.

Folyt.köv.