A lányok ha sírnak,
könnyeik gyöngyként gurulnak,
szívükben a bánat,
zúgó folyóként árad.

A mosoly mögött meggyötörtek,
és csendben összetörnek,
de éneklik a fájdalom dalát,
hogy elnyomja a zokogás zaját.

Ha a sötét égre felnéznek,
jót még akkor is remélnek,
szelíd szívük törött szárnyán,
főnix éled a bánat máglyán.

És egyszer majd újra nevetnek,
könnyeik gyémántok lesznek,
mert ha ők fájdalomra kelnek,
téged akkor is átölelnek.