Mondjátok meg én nekem
Mi az a függöny a végeken?
Az országnak mi húztunk határokat
Mit idő, sem ember le nem bonthat?
Nyugati határon túl más az élet
Ott rend és nyugalom a lét
Itt mivé lett a nemzet
Elveszett a tisztesség, s becsület?
Ott szorgalmasan dolgozik az ember
Rend és tiszta ragyogás
Itt törvényre hivatkozva
Vágtok ki tőből szőlőt és fát!
Ott nem terem gaz a földeken
Ha terem az is mint virág
Nyugalom, rend a szívekben
S a szorgalom kenyeret ád
Itt neked is terem mezőn a virág
De idegen szántja a földedet
Nem érdekli téged mi bánt
Eladták másoknak a te hazád!
Eladták lelkünkből a nyugalmat!
Nem látod már biztos célodat
Irigység feni rád fogát,
Gurul a forint a határon át!
Itt csak remény van, hogy lesz közös akarat
Ott nyugalom van, s munka a nap alatt
A becsületnek is van nyugdíja
Itt embernek, ember farkasa!
Egymásra hazugságot kiabál
Új „Róbert bácsi”konyhája mögött áll a sor
Vígan él a munkanélküli nyomor
Ott rend és tisztaság uralkodik
Áldott földünk terméséből idegen gazdagodik
Mi magunknak szabunk határokat
Egymásra mutogat a nyomor
Ki állítja talpra a nyomorultakat?
Aki az aluljárókban kóborol?
Le kellene már bontani a lelki határokat!
Megbecsülni saját hazánkat!
Hol Kánaán lehetne a földeken
S mindenkinek juthatna élelem!
Mondjátok meg miért kell, hogy így legyen?
2O14.O4.27.Mosonmagyaróvár
