Szivárvány ragyogott fel a szeptemberi égen,
Ölelve hegyeket, völgyeket szépen.
Üzenetet küldtem a szivárvánnyal néked,
Találkozunk még ott, fenn a magas égen.

Eső cseppje hullott, nap felragyogott,
Szivárvány az égboltra futott.
Ha láttad ragyogni szép színeiben,
Reményt vitt neked sárgában, pirosban, zöldben.

Szivárványt láttam, örült a lelkem,
Ragyogott fenn a nyugati égen.
Átölelte a hegyet, völgyet, tájat,
Magával vitte üzenetként a boldogságot.

De egyszer csak vége lett, mint a mesének,
Elszálltak a reményt adó színek.
Felhő takarta el a ragyogó napot,
Eltűnt előlem, feledtem, hogy boldog vagyok.

Sűrű eső hullatta cseppjeit,
Siratta a megélt boldogság perceit.
A remény ily hamar elszállt,
Utolsó sóhajom: ,,Isten veled!" - szállt hozzád.

Mosonmagyaróvár, 2017. szeptember 3.