A léggömb jóslata. Érdekes hit, vagy jóslat.
Történt, hogy férjemmel együtt a keresztlányunk meghívott Svájcba tanúnak az esküvőjére.
Ott az volt a szokás, hogyha a pár kimondja a boldogító igent, s kijönnek a templomból, a násznép a nagy örömre elengedett egy-egy színes lufit, amit előtte kiosztottak. A lufin az új párnak a címe is rajta volt, hogy aki akar, nászajándék címén pénzt is, vagy tárgyat is elküldhet, bárhol a világból. Állítólag, volt, mikor Afrikából is jeleztek vissza.
No, mi is elengedtük a színes lufinkat. Volt, akinek az első fán fennakadt, de volt, amelyek továbbszálltak a nagy világba.
Sok év után a mi házunk felé is szállt egy ilyen lufi, unokáim örömére. Kinn voltunk az udvaron a két kicsi unokámmal, menyemmel és édesanyjával beszélgettünk. Egyszer csak a kertünkben, majd az udvarunkon megjelent, s leereszkedett egy ilyen színes, szalagos luftballon. A gyerekek örültek, de a luftballon fennakadt egy rózsabokor tövisén. Kiszabadítottam, s odaadtam Viktória unokámnak (4 éves).
- Kívánj valamit! - mondtam.
- Járjon szépen Grétike! - mondta, és odaadta Grétikének a lufit.
Grétike nagyon örült, de véletlenül elengedte a lufit. Feltámadt a szél, s a lufi huss elrepült! Fel, magasan a házunk tetejére, majd a kéményére, s huss továbbszállt a város felé, a Báger tó fölött. Majd eltűnt a szemünk elől.
Mi volt a lufi üzenete, nem tudom. Pár hónap múlva fiam családja elköltözött, szétváltak útjaik.
Mit üzent a lufi, nem tudom, csak érzem, mintha azt üzente volna, elrepült a boldogság házunkból.
Azóta nem láttam ilyen lufit soha többet repülni, melyet a szél viszi, hozza. Csak fáj az emlék... s a magány...
