Mert lebírható a vak lehetetlen
és a Lélek győzhet az anyag felett,
sokszor bicsaklik az ember, a jellem,
de a lét szeretetből keletkezett.

Gátjaink közül messzire kirontva,
levetve féket, ledobva béklyókat,
magához vonz a végtelen szabadba,
az örök erő, az Isteni Szózat.

A semmibe foszlik a kevély anyag,
a végzet ránk hiába is vicsorít,
ha a Szellem, Lélek és a Gondolat
vezet, az éjszakán átível a Hit.

A csalóka álmok vágyakat szőnek,
bukdácsolunk napunk kemény göröngyén,
de mindig van esélye a jövőnek
és átúszható a halálos örvény.

Az anyagcsere megaláz a sejtben,
vergődünk esendőn ég és föld között,
de legyőzhető a vad lehetetlen,
mert a szikra egykor belénk költözött.

Csak múló pillanat e rövid élet,
tudom, mint ti, egyszer én is meghalok,
bennem a láthatatlan Világlélek,
melynek része vagyok és az maradok.