Te mindent látsz, amit más csupán csak néz -
egy harmatcseppben csillan a virágméz,
veled a fák susogó titka, s a nesz, 
lencséd mögött új világot teremtesz.

Nem csak képeket készítesz - de csodát,
a napfény dallá szövi a fák ágát,
hol a csendnek már színe van és súlya,
egy kattintás, az örökké tanúja.

Tudásod mély, és a géped a zenéd,
szívedből árad, hisz nem tanult beszéd -
a természet tebenned él, veled szól,
s mi csak kérdjük, ilyen szépség hol honol?

Barátságod szelíd, mint madár szárnya,
megpihen a lélek, ha fárad, nála, 
s mikor szavaidból sugárzik a fény,
az ember is hinni kezd újra - s remél.

Köszönöm, hogy vagy - képek és csendek közt,
ahol a természet is díszruhát ölt,
hol a fotó: szívdobbanás, vallomás,
s minden nap veled: ajándék, áldomás.

2025. április 15.