Családban a gyász, zokogva megül,
Temetnek valakit, lélekharang csendül,
Apáért és fiáért, küldték a behívót,
Fekete ruhás angyal jött, s nem kopogott.

Üresen maradt a ház, bolyong a némaság,
Már más kezétől lesz osztva az újság,
Temetődomb kitárja, mélységnek kapuját,
Búcsúzik tőlük gyermek, testvér unoka és barát.

Peregnek a könnyek, vagy némán sír a lélek,
Temetőnek fáin, csak a madarak élnek,
Hamarosan alászállnak, a fehér ruhás angyalok,
Megbocsájtott tiszta lelkük, közöttük ragyog.

Írta-Varga István-Barcs. 2018. 05. 17.