Vadvirág mezején építem házamat.
Szomorú fűzfából készítem ágyamat.
Szeretetmagokból őröltem lisztemet.
Szívemnek tüzében sütöttem kenyeret.

Lehulló könnyekből préseltem italom.
Örökké éhezem és folyvást szomjazom.
Lágy, fehér kenyérre, lehulló könnyekre.
Színtiszta álmokra, sosem volt ízekre.

Lelkemnek vásznából szőttem a ruhámat.
Bánatból, örömből varrtam a csizmámat.
Magányból ácsoltam gyönyörű asztalom.
Sóhajból készítem kanalam, tányérom.

Szerelemfonálból kötöttem kesztyűmet.
Sok ezer szálával fogom a kezedet.
Csodaszép szavakból mesélek meséket.
Ez lélekotthonom, most megosztom teveled.