Dermesztő a hideg,
Jégszíve mélyében,
Napfény melegíti,
Fénylő tengerében.

Hűs tenger mélyéből,
Tört fel suttogása,
Lehelve páráját,
Könnyed lett járása.

Fövenyen lépkedve,
Emlékszik reája,
Kiben bízva bízott,
Nem élt hát hiába.

Élete teljében,
Jött el a megváltás,
Mint tenger mélyéből,
Feltörő kiáltás.

Mellkasa hirtelen,
Szinte ketté szakadt,
Amikor fuldoklón,
A jaj, szó fennakadt.

Léptei  nyomot hagy,
A puha homokban,
Hosszan gondolkodva,
Lépked a nyomokban.

Járt már erre más is?
Kérdezi magától.
Válaszát nem várva,
De, jön az magától.

Bíz, rögös utakon
Jártak erre sokan,
Nem vagy már egyedül,
Bízhatsz a sorsodban.

Sorsod, mint láthatod,
Nem véletlen műve,
Egy Mennyei Szent Kéz,
Titokban tart téged.

Terheid lerakod,
Gondja lesz reája.
Nem kell többet félned,
Őriz, Nap sugára…