Vágy kötelékből képeid szerterepültek.
Új ecset, festék, keze nyúlt, színek csodáján.
Mint csillagos égen, távoli fényszigetek
vászna, lobog ma a szélben, viharok után.

Dermedt hajolásban tüzet kereste, s intett
vissza a tiszta kazánból, mint árnyék csupán.
A kép: Tűzbemerülten gyorsuló lépteket,
hullámköröket fodroztak, s lecsöngtek csupán.

Indul a tüzes kép. Rajta száradt a szikrázott
sokszínű fény. Körbe jár szemed a peremén
s tetszik  a kiállítás. Minden kép, esemény,

melyben testvérmúzsák lejtenek táncot.
Vigyázzatok a tűzre, ha lángok elérnek,
belülről hamut sírnak, kincs verejtéket.

.