Igaz történet, körítéssel.

- Te, sógor jelölt!- még két hét, és itt a lakodalom.
- ?!
- Hallottad?- vagy dugó van a füledbe?
- Tudom, 8-án.
- Akkor mi a francért nem válaszoltál? - hús kell, valahonnan.
- Majd lesz.
- Birka?
- Az.
- Csirke is?
- Az is.
- Ne hülyéskedj, honnan?
- A szentmártoni határból.
- Onnan veszed?
- Onnan.
- Hát, hogy?
- Csak úgy.
- Mi az, hogy, csak úgy?
- De hülye vagy te sógor, hát úgy, hogy elmegyek érte, elviszem.
- Csak nem lopni akarsz?
- Kicsoda?
- Te, most mondtad, hogy elveszed.
- El hát.
- De honnan?
- Mondtam már, hogy a bicskei határból.
- Az előbb szentmártonit mondtál. Csak nem Tápiószentmártoniról beszélsz?
- Hát onnan is.
- De kitől, te nagy fejű?
- Csak nem gondolod, hogy a hentestől?
- Akkor sejtem...
- Persze, hogy sejted. Maradék TSZ. itt is, jól menő TSZ. ott is, mit akarsz még? Birka is lesz, meg csirke is.
- Mikor?
- Diszkó napkor.
- Diszkó napkor, szombaton?
- Akkor hát.
- Tehát, miért akkor?
- Azért mert az etetés után mind a két TSz-ből, ott lesznek az állatgondozók. Kifigyeltem őket, eléggé ismerem már a járásukat is.
- Csámpásak?
- Kicsoda, miről beszélsz te embernek való?
- Hát az állatgondozókról, nem azokról beszéltél?
- De azokról te tyúkeszű.
- Na, csak ne gorombáskodj! 
- Hallod, te csak törődj a magad disznajával, a birka, és a csirke az én dolgom. Elvégre együtt nőttünk fel, vagy mifene.
- Kicsoda, te, velem együtt nőttél fel?
- Te meg én.
- Ne hülyíts már mert röhögőgörcsöt kapok, hiszen te a másik faluban nőttél fel, én meg itt, ebbe-e, szelén. Hát hol a fészkes francba nőttünk vóna föl együtt?
- Ó, te faluvégre való, hát a népi-demokráciában.
- De hát az már megszűnt!
- Az igaz, de ez a demokrácia sem különb: akkor se vót semmi, most sincs semmi. Csak a szegénység, hacsak nem lopsz. Negyven-negyvenötezer forintos havi fizetésből akarsz te lakodalmat csinálni, 150 embert etetni, itatni?
- Ne is mond, marha sokba fog ez kerülni nekem. Mert ezt az egyszem lyányomat nem küldhetem ki az életbe, szál-magába, mint az ujjamat.
- Mért, azt hiszed azután majd több lesz nékik. Csak annyival, hogy most, már két szegénységet tesznek össze, s nem egyenként boldogulnak. Pláne most, hogy mindent megszüntetnek, lebontanak, hogy itt is pofátlanul a külföldiek mindent felvásárolnak...
- Ez a marha sok éhes nép! Nem szégyenkezhetem előttük, tudod te is milyenek; csak azért is eljönnek, hogy lássák az asztalunkat.
- Meg, hogy legyen miről beszélni egy hónapig.
- Akkor lesz birka?
- Lesz. Akár kettő is!
- Mért kettő? - egyről vót szó.
- Azért lelkem, mert meggondoltam magam, nekem is kell egy, meg csirke is.
- Te sógor nem félsz az Istentől, nem félsz, hogy meglátnak?
- Nem. Az Isten szeme sötétben csukva van. Amúgy sem érne rá, az emberek meg, csak a sajátjukat látják.
- Meg néha irigységből a másét.
- Na, ahogy esteledik úgy okosodsz, még egyszer büszke is leszek majd rád.
- Akkor, mikor csinálnád? - Segítsek?
- Hülye!
- Most becézel vagy fenyegetsz, vagy valami bajod van már, megint?
- Csak azért, mert nem gondolkozol.
- Te sem vagy ám azért egészen százas, hm, ilyeneket csinálni.
- Tudod mit, ha te is jössz, akkor egyenesen megyek valamelyik börtönbe, és bejelentkezem, - dobbal verebet fogni, persze!
- Jó van na, hamár ennyire nagy a szád, akkor csináld magad a lakodalmi húsbeszerzést.

===============================

És a lakodalmat megtartották. A menyasszony, mint minden menyasszony, ha csúnya is, szép volt. A birkagulyás is jó volt, a kirántott csirkéből is jót ettek a szájtátók. Észre sem vették, hogy a birka, s a csirke is a TSz.-é volt, főleg azon a diszkós szombaton a leszázalékolt éjjeli őr, mint egy idegbajos úgy rángatódzott a rikácsoló zene ütemére. Úgy látszik mindenki jó érezte magát, elvégre a gyomornak se füle, se szeme nincs, csak szája van, az meg, csak akkor beszél, ha üres. Az üres gyomor meg kíméletlen: mindent elsüllyeszt, de sokszor a szegénység is süllyeszti az embert.
Már akit lehet!...