Napsugárnak arany fénye,
szétáradt a levegőben.
Az égboltnak kékségében,
száll a tengerre és földre.

Kíséri őt langyos szellő,
apró hullámokat fodroz.
Suttogva és kecsegtetőn,
csalogat a tengerparthoz.

Magam vagyok a sétányon,
kedvem támadt úgy napozni,
beton falra fekszem háton,
és csak magamra gondolni.

Nap, szél éltető erejét,
érzem a zsigereimben,
Ez az érzés csak az enyém,
soká nem mozdulok innen.

Megszelídítem az időt,
lassuljon le most számomra.
Néha elmélkedni illő,
értő belső világomban.

2020.04.19.