A platánfák utolsó levelei is lassan földet érnek,
és az őszi eső után a vizes avar furcsa cuppogása jelzi
az ősz elmúlt napjait.
Az élénkítő szél fagyos leheletén érezni,
nemsokára megérkezik a tél.

A meghitt otthonokban már pattog a tűz
a kandallóban és finom simogató melege
betölti a szobákat.
A visító hideg már a kertek alatt oson
és jaj annak, kinek szegényes viskójában
nincs mit a tűzre raknia.

A hó s a jég fagyos leheletével végigsöpör
a didergő tájon.
Nehéz az élet ily zord világban.
A jégvirág a szegények egyetlen ablakdísze.

Asztalukra oly kevés jut, fáznak, éheznek,
de a reményük nem vész el.
Remélik, a tél kegyes lesz, és hamar jön az olvadás,
és a szép tavasz egy új, szebb világot hoz talán.