Fáradtan puffan sajnos már, tomporám a széken,
hiába az igyekezet, ebből nem lesz érem,
higgyétek el fáradt vagyok, ám bármit is akarok,
nem megy úgy a munka, akárhogy csűrök csavarok.
Itt ülök a laptop előtt gépelem a sorokat,
álmodozó fantáziám, kerget szépasszonyokat,
ám odakinn őszi eső, oly unottan cseppeget,
míg a háttérben hallgatom, a daloló csendeket.
Igenis az álmodó csend, nekem szokott dalolni,
rövid leszek, nem akarom más drága percét rabolni,
leülnék a zongorához, szeretem a dallamát,
inkább ezt a verset írtam, mert nem ismerem a kottát.
-írta-Varga István-Barcs-2021.09.24.