Az életünk lesz a leghosszabb epizód
Határa a felfoghatatlan végtelen
Ad hazát otthont sok rosszat kevéske jót
Hogy valami legyen azért a kezünkben
Ha kiteszem szívemet lassan elvérzem
Elillanok mint a friss kenyér illata
De nem tudok élni durván és keményen
Füstöl a szeretet krematóriuma
Honnan van bennem e szolgai alázat
Az önvád után önigazoló mentség
A múltra felesleges a magyarázat
Lemosta azokat a kettős szövetség
Isten nélkül biológiai botrány
Lenne a lét az ember a semmin babrál
Sántikálunk kicsinységünk szuvas botján
Közben a világunk robbanás előtt áll
Kaptam magamat egy családot és otthont
Ezekből  napról-napra kevesebb marad
Amit építettem a sors mindent lebont
Reng reszket a Föld héja a talpam alatt
Hiába építek alapot falakat
Átszivárog a valóság résen lyukon
Az élet epizód egy fényes pillanat
A peremén mégis a folytatást várom.

2016. 05. 15.