Mintha szólt volna hozzám valaki,
vagy ez a legújabb tévedésem,
talán, egy hangot fogok hallani,
és megtorpantam, az égre néztem.

Ám odafenn csak a némaság csend,
már ismét becsaptam önmagamat,
szívem hívásra hiába eseng,
gyertek, öleljetek forrón szavak.

.Lehet, egy fuvallat, egy lehelet
meglibbent egy levelet az ágon,
az Istennek most ennyire tellett,
a többi jelet is kíváncsin várom,

Vagy a csaló, hazug illúzió
a sár-nyugalmamból kiszakított,
egymásba rohant pár dimenzió,
rejtve előlem Téged, a titok.

De valami dobbant bennem, tudom,
új útra kell magamban áttérnem,
gyáván csendbe ne halkuljon hangom,
ne legyen híg vízfesték a vérem.

2016. 02. 18.