Lehunyt pillám alatt,
mélyen alszik a remény,
hogy tán még egyszer utolér
az eltemetett szenvedély.

Kinek kell már a szó,
ha hallgat minden bennem?
Kit érdekel a sóhaj,
ha senki sincs mellettem?

A hangtalan szavak,
üresen konganak a mélyben,
úgy jajongnak...nem értem,
mért bízom a reményben?

Lehunyt pillám alatt,
sajgó gondolatok lapulnak.
Találgatni tudom csak...
hogy mit hoz még a holnap?