Tudod, nem írtam még a puszikról,
mikor arcod, arcom előtt táncolt,
és kerested azt a pontot,
amelyik még nem kapott bókot,
mert amikor te rám néztél,
minden porcikámat mókásan becéztél,
szemembe gyémántcsillagot meséltél,
arcom gödreibe fülig szerelmes lettél,
fürtjeim halk sóhajoddal érintetted, lágyan,
mint lenge esti szél a parti hullámokat,
közelséged átmelegített, már nem fáztam,
homlokomból elsimítottad hajamat,
hogy lásd és olvasd kacskaringós gondolataimat,
szemöldököm ívén sétáltak ujjaid,
mint két híd, súgtad kedvesen,
és szememre csókoltad, szíved dobbanásait.

2025. január.27.

TM