„Lelkünkben nincsenek országhatárok.”
(Nagy Magyarország)
Jártam útjaimat, míg tehettem
Megismerjem elszakított magyarjaim követtem
Boldog örömmel barátokra leltem
A szépen mondott magyar szót könnyeztem...
Iskolákban szavaltak magyarul a gyerekek
Megtartották a nemzeti ünnepet
Mert lelkünkben nincsenek országhatárok
Magyar szót szépen ejtik a magyarok....
Útjaim során boldog voltam
Magyarul szállt a dal a külhonban
Magyarul mondták, mi fáj
S vigyázban álltak a Himnusz hangjainál!
Idő elszállt, fájó lábbal már nem járom utam
De lelkemben minden közös emlék ott van
S, ha utam örökre befejezem, elmegyek
Istennek is megköszönöm, amit adtatok, a szeretetet!
Évek telnek, évek múlnak, rohan az idő
A magyar szó nem veszik, megtartja az emlékező..
Lelkükben nincsenek országhatárok
Maradtak örökre jó, igaz, hű magyarok!
Kérem Istent vigyázzon rátok!
Egyengesse magyar szívetek, hazátok
Emlékeimben örökké velem vagytok!
Ti magyarságotokhoz hű, igaz barátok!
Mert nem szakítható el, kinek lelke tiszta
Magyar szívét magában hordja
Magyar szó kincs az ajkán
Istenhez magyarul fohászkodván. ÁMEN.
Mosonmagyaróvár.2024.04.08.
