Jártam útjaimat, míg tehettem,
Megismerjem elszakított magyarjaim, követtem.
Boldog örömmel barátokra leltem,
A szépen mondott magyar szót könnyeztem.
Iskolákban szavaltak magyarul a gyerekek,
Megtartották a nemzeti ünnepet.
Mert lelkünkben nincsenek országhatárok,
Magyar szót szépen ejtik a magyarok.
Útjaim során boldog voltam,
Magyarul szállt a dal a külhonban.
Magyarul mondták, mi fáj,
S vigyázban álltak a Himnusz hangjainál!
Idő elszállt, fájó lábbal már nem járom utam,
De lelkemben minden közös emlék ott van.
S ha utam örökre befejezem, elmegyek,
Istennek is megköszönöm, amit adtatok, a szeretetet!
Évek telnek, évek múlnak, rohan az idő,
A magyar szó nem veszik, megtartja az emlékező..
Lelkükben nincsenek országhatárok,
Maradtak örökre jó, igaz, hű magyarok!
Kérem Istent, vigyázzon rátok!
Egyengesse magyar szívetek, hazátok.
Emlékeimben örökké velem vagytok!
Ti magyarságotokhoz hű, igaz barátok!
Mert nem szakítható el, kinek lelke tiszta,
Magyar szívét magában hordja.
Magyar szó kincs az ajkán,
Istenhez magyarul fohászkodván. ÁMEN.
Mosonmagyaróvár, 2024. április 8.
TM
