Fájdalmainknak vermet ásunk,
kétségeinkről elvitázunk..
félelmeinkből vetünk ágyat,
délibábokból szövünk vágyat.

Körmeink kopnak gondsziklákon,
lavírozunk egy szalmaszálon,
könnyünk pereg, ha édes álom,
léket hasít a bús magányon.

Félelmeinkkel takarózunk,
depresszióban ringatózunk,
keserű kín gyilkolja testünk,
a kákán is csomót kerestünk.

Lényünk az égbe száll a széllel,
létünk lezárva mennypecséttel,
fájdalmaink úgy elcsigáznak,
lelkünkre Angyalok vigyáznak.