"Természetesen mindenki vágyik arra a bizonyos szikrára, ami nélkül teljesen elveszettek vagyunk. Sokan közülünk képtelenek egyedül élni, mert akkor nem szereti őket senki... pedig ez is csak azért van így, mert a legnehezebb dolog nem tud teljesülni - önmagunk szeretete.

De ez is pont olyan, mint egy jó kapcsolat kezdete... ismerkedsz önmagaddal. Jól megnézed a külsőd, hm, tetszik amit látsz, vagy ha nem, tudod-e szeretni? Zárójelben megjegyzem, neked sincs fogalmad arról, hogy az a test, amit napról napra sanyargatsz mennyi mindent tesz érted. Akármennyire is szidod, az a szív odabenn nem fog megállni mert megsértődik azon amit mondasz.

Az első lecke, elfogadni a külsőt. Aztán ismerkedj meg a belső éneddel. Alakíts ki magaddal bizalmas viszonyt, és aztán rájössz, hogy nem is olyan rossz az a pasi vagy csaj, akivel minden reggel találkozol a tükörben. Ha megszereted önmagadat, mint egyetlen baj- és harcostársadat a viharban, onnantól kezdve igazi kisugárzásod lesz.

Ezt a többiek meglepetten konstatálják majd és felkapják a fejüket, hogy "ebben az emberben van Valami". És ez a Valami, a lelked szikrája, egyszer csak megfog valakit a tömegből... igen pont azt az embert is, akit neked teremtett az ég, a te másik feledet. És akkor jön az a bizonyos szikra, és utána a hatalmas bumm! A szerelem csak úgy lesz teljességgel élmény és nem egymásba való kétségbeesett kapaszkodás, ha megéled önmagad megszeretését. Ezáltal többet adsz, és ezáltal többet kapsz majd vissza.

Hidd el, imádni fogod az életed és nem keveredsz vitába többé önmagaddal."

(Tóth Éva)