A haldokló nyár zöld színeit átfesti
a csípős hideg, s ág is didereg
leveleivel. Mesél a halott nyárról.

Egy két levél még összebújva, elbújik,
A messzi hegyek kezet nyújtanak
S az ég alázuhanó csöndes sötétség.

Harcol itt minden. Régi tépett levelek,
vele utaznak, új vágyszellemek,
emberi ködfoszlányok aprócska vizek.

Nézz fel az égre! A barátság csillaga
mindig ott ragyog. S ha meghalsz te is,
hullóként, lehull a tiéd is, ha van csillagod.