Gyere kedvesem, bújj mellém,
hogy öleljelek át,
oly lágyan, mint ahogy
a nyári szél öleli a búzakalászát,
ahogy fodrozza a tó vizét, majd simítja lágyan simára,
érezd kedvesem a csókom
mézédes ízét, ahogy én érzem vágyad izzó érintését!
Gyere kedvesem, hiányzol nagyon, ha nem vagy velem, ha nem látom vágyakozó
két szemedet! Ezt el kell mondanom,
minden perc nélküled tövis tépte szörnyű fájdalom!
Gyere kedvesem, bújj ide mellém,
hagyd nekem,
hogy a szívverésed érezzem!
Szívem a szíveden egy ütemre ver a tieddel, lehunyt szemmel,
hozzád bújva,
lelki nyugalomban elszunnyadva!
Csodálatos veled
az este, az éjjel,
és az ébredés reggel,
mely mint egy mesevilág, amelyről álmodunk oly sok éjszakán!
Gyere kedvesem,
bújj mellém, hisz oly jó érezni a tested melegét,
és tudni, a szíved az enyém!

2025. szeptember 21.

TM