Kinek fáj, kérdem, ha nem leszek?
Lelkemre hűs ködfelhőt teszek,
Ne lássák az égben bánatom,
Mikor a könnyeim átlopom...
A Földről elhozom a szépet,
A jót, s a tündéri meséket,
Szerelmet, elveszett vágyakat,
S otthagyom árván a tárgyakat.
Lenn hagyom levetett kínjaim,
Felviszem ölelő karjaim,
Odafenn Angyalok repkednek,
A lelkek a fény felé mennek.
Indulok én is a fény felé,
Járulok a Teremtőm elé,
Könyörgöm, ne verj meg, jó Uram,
Megemberelem én még magam.
Ébredek, s elröppen az álmom,
Keresem mennybéli világom,
Itt vagyok a Földön és élek,
Miközben álmomról mesélek.
TM