Lennék én, ha kérnéd, harmatos fű könnye,
Hajnali ébredés apró harmatcsöppje.
Lennék álom, színes, boldogan csillanó,
S melynek vizén napfény játszik, egy tiszta tó.
Érted rózsa lennék, tövistől mentesen,
Illatos, simító, szirmával selymesen.
Magasztos harangszó, szentséges áhítat,
Lobbanó gyertyaláng, s olvadó langy’ viasz.
Érted sóhaj lennék, mélyről jött csöndes éj,
Semmi, mely’ mégis csak több lesz a semminél.
Egy ócska, kis porszem, röppenő a szélben,
Törékeny ámulat, perc a mindenségben.
Érted holdfény lennék, minden éjszakában,
Nagy, hangzatos szólam, madarak dalában.
Lágy habon lenge szél, csónak, mely ringató.
Szirten nőtt kis virág, mély csöndben tiszta szó.
Érted alkony lennék, dicsfényben kárhozat,
Szendergő félhomály, s minden mi álmot ad.
Égen gomolygó füst, tüzedtől, ha égnék…
Minden lennék érted… minden… hogyha kérnéd.
Rácz Endre ©
2015 12. 15. Szerep