Mélypont

Mikor az Ördögöt látod a templom oldalán,
Tudod, hogy a világ a feje tetejére állt.
Jó és rossz együtt táncolva alkotnak spirált,
Összefonódva közöttük nincs különbség már.
Fény vagy sötét, mindkettő egyformán sivár,
A kegyetlen remény többé áltatni nem próbál.
Az Élet szemedbe nevet, azt mondja: Elbuktál,
S együttérzőn ölel át a nyugalmat kínáló Halál.

Új kezdet

Mikor a sötétség átláthatatlan fátyla foszladozni kezdett,
A mindent alattomosan körbevevő, béklyóban tartó láncok meglazulni tűntek,
A tehetetlenség fojtogató súlya alig felfedezhetően, de megenyhült,
A remény újra mint az úton kísérő, erőt adó társ jelent meg,
A felhők vakítóan ragyogó sziluettje pedig győzedelmeskedni látszott a mögöttük bujkáló árnyakkal szemben,
Az idejekorán lehullott zöldellő falevélben többé nem volt semmi szomorú,
mert a szépsége okozta örömből új élet született.