Tavasztól, őszig tartó virágzásban --
lepke vagyok. Egy, és sok-ezer az egyben.
Életem rövid, de négyes körforgásban
folytatódom tovább.
Kezdettől fogva töltöm így be
a lepkeélet örökös parancsát.

Nem tudom hány ezer rokonom van, 
de lepkeéletemnek,
mint mindennek
törvényeket szabott a létezés.
Szárnyamra szállt hajnalok
harmata fürdet - néha nehéz,
de napfény áld, és simogat.
Amikor illatos virágok kelyhében
éltető nektár után kutatok, 
már rögzítődtek bennem
az utódokra hagyott parancsok.

Szárnyamon a pikkelyszín,
csak eszköz--a szemnek csábja,
azért van csak, hogy utódaim
a szem holnap is megcsodálja.