Dalolok én neked akácvirágzásról
Szépen szóló madár vidám daláról
Dolgos méhecske virágporzásáról
Akácfa virág bódító illatáról

Ó te gyönyörű akácfa
Kinek állsz most útjába
Kárpátokkal ölelt medence
Tavaszt köszöntő illattal lengedezve

Akácos út is megénekelve
Szép ének marad igazi lelke
Őt akarják elűzni a magyar tájról
Méhek zümmögnek nagy szomorúságról

Magyar földben mélyen a gyökered
Futó homok énekét te megkötötted
Fehér,lila virágoddal méheket etetted
Illatoddal az emberi lelket örvendeztetted

Azt akarják a szél a földünket elvigye
Ne csak a karvalyok,szarkák gyülevésze
Mi marad nekünk,ha már akácfánk sincs
Pedig a magyar földnek életet adó kincs

Nem,ezt nem lehet kiáltás nélkül
Akkorát kiáltani,még az ég is zöldül
Az akácfát azt ne,azt nem hagyom
Hát nincs bennetek könyörület,nincs irgalom

Fejsze éle kicsorbul rajtad
Éles fűrész ,ezt megsirassad
Megfájdul a foga,aki meri irtani
Szép erdeinket nem hagyjuk kivágni

Kárpátokból a kiáltás hozzám eltalált
Ne engedjétek kivágni a gyönyörű akácfát!!
Fogjuk össze érte,életét védve!
Új tavasszal virágba boruljon mindenki örömére

A hírt tavaszi szél üzenete hozta
Kárpátok bércei echót visszhangozta
Zümmögött hozzá millió méhecske kórusa
Védjétek meg az éltet adó akácfákat!
Törjön bele fejsze éle, fűrész foga,mely belevághat!

2O14.O2.17. Mosonmagyaróvár

Dáma Lovag Erdős Anna