Kedves Öregapám!

     Örvend  az én szívem, hogy írhatok kenteknek! Remélem, hogy a kedves egészségük nem fogyatkozott meg az utóbbi időben!  Rég nem jártam arra, így nem tudom, hogy, mint vannak. Jó lenne már hazalátogatni, de a távolság itt, nagyúr.
Mi jól vagyunk, minden gyerek szépen cseperedik. Szoktam mesélni nekik a régi időkről is, nehogy elfelejtsék, hogy mi egy család vagyunk.
      A minap találkoztam a Pista bátyámmal és Örzse nénémmel, tudja, akik nem messze laknak a szülői háztól, és elszántottak a földünkből… tudja! De, Isten bocsásson meg nekik! Nem igaz?
      Elmondták, hogy a kulipintyóban a pityóka már igen megeredt.
Megkérném kedves Öregapámat, hogy ha arra járna, mondja meg a cselédségnek, hogy gondot viseljenek ám mindenre, mert hátra kötöm a sarkukat! Hej, de régen voltam otthon! No! Meg a murkot se hagyják mán megfagyni ott a földben! Azért, hogy attól az ősztől nem néztem a körmükre, még nem kell elhanyagolódnia mindennek! Ugye? Ott a ház üresen, meg minden…
      Már csak elmondom Kendnek, úgy bizalmasan, hogy az a hír járja, hogy az a fránya Riska megrúgta Mariska nénémet! Nem tudom, hogy igaz e? Öregapámék biztosan jobban tudják, mi történt.
De hát, hogy hagyhatta magát alatta! No, meg a rocskábul is kifolyt a tej! Micsoda kár az is! Hiába mondta Sándor bátyám bízza a fejést rája, mert mán nem neki való, annak a gyönge kis kezének az a nehéz munka! Mert ugye, fáj mán a keze régen a szentemnek.
No, viszont erre mán a komámasszony is átalment segíteni. Tudja, az a komámasszony! Csak hát az öreg is magára vette, és olyan bonyodalom lett belőle, hogy jobb arról nem is beszélni! De nem akarok én pletykálni. Minden jó, ha a vége jó! Jöttek a cselédek és jól elfogták azt a károkozót! Mindenki tanult belőle, még mi is. Sándor bátyámról meg mán nem is beszélve…
      No, de nem is ez a lényeg, nem ezért írok. Alig várom mán, hogy az ölelő karjaikba lehessek, meg pihenhessek, mint hajdanán, amikor még se  asszony, se gyerek, mikor éppen nadrágszíjat váltott a kezében…! Azok voltak ám a mozgalmas idők! Sokat mesélek ám, az aprónépnek, így aztán alig várják, hogy mehessünk mán!
      Ja, és az a pályázat! No, ezért írok Kendnek különösképpen!  Az a humorpályázat! Tudja talán kend is.  Arra gondoltunk az én kedves Bözsikémmel, hogy ha mán itt az alkalom, és elmondhatjuk, országnak, világnak milyen nagy tehetséggel van kend megáldva, akkor megtesszük! Miért ne tennénk, ugye?
Meg az a 100 pengő is jól jönne…
       Emlékszik arra, hogy mesélt nekem arról a tarisznyáról, amibe elrejtette még régen, azokat a vicces leveleket, meg ilyeneket. Mi, azt sem tudjuk az én kedves párommal, mint eszik, vagy isszák az ilyesmit, de a kislányunk, az Annácskánk ő aztán tudja, mit kell kezdeni a tudással! Így aztán megkérem, kedves Öregapámat, vegye mán elő azt a tarisznyát, és a mélyéről azt a nagy tudást!
De, kivegye ám belőle azt a cifra egérfogót is, amivel legutóbb úgy megviccelt engem! Minden bizonnyal, egy újabb titkos helyre rejtette el.
Meg kérem,  hadd kezdjen már vele valamit az én drága kincsem! Aztán ha már megtalálta, akkor bizonnyal elmegyünk és meghányjuk, vetjük mi is légyen vele.
Na hát, most jut eszembe, hogy csak jó dolgokat meséljenek ám rólam! Remélem, nem felejtették el, hogy olyan is volt! A Janika, igen kacifántos gyerek lett, kicsit hasonlít rám. Biztosan nagyon fogják szeretni őt is…!
      Emlékszik, amikor kizártam az urasági házból mindenkit, és begyújtottam a kandallóba? Egy hétig futottam apám elől.  Ezt nem kell nagydobra verni! Meg azt sem, hogy felmásztam arra a hatalmas fára, és felakadtam a tetején, nadrágomnál fogva, és igen hírtelen kellett lejönnöm onnan! Jaj, de sokáig nem mertem pucérkodni! Az a sok kék-zöld folt a hátuljamon. No, meg arról sem, amire most gondol! Hej, de furfangos a gondolkodása! Tudom ám, nem felejtettem én el, hogy a rossz pénz, nem vész el! Talán valamit örökölhettem Öregapám humorából, ugye? Tudom én, hogy vannak rólam is írások. Ne feledje, titokként kezelni ám!  Remélem, nem akar Öregapám gáncsoskodni, annak bizony nem örülnék, mert a gyerekek jó véleménnyel vannak az apjukról! Áldott, jó gyermekek! Hát, röviden, ennyi!
      No! Addig is öleli kenteket az egész család, és várjuk a mielőbbi találkozást! Igyekszem hamar a postára, mert képesek ezek a rajkók elcsenni a levelet, aztán én is leshetek, mint Jenő a lyukon, a nagy humorommal!
Remélem, azért el tudja olvasni az írásomat, még ha homálos is a látása. Igen sajnálnám, ha megint nekem kellene tenni róla, úgy, mint a jó múltkor. Addig is Isten áldja kenteket! Vigyázzanak nagyon  magukra, nem szeretnénk feleslegesen oda utazni…mert, hát csúszik az út is…
A  messzi távolból, a maguk szerető, egy szem unokájuk, a Jancsi.

 Db. 2016.01.21.                            VÉGE