Mint szomjazó az éltető vizet,
Úgy vártalak.
Lelkemre festettem
titokban legszebb álmomat,
hogy majd egyszer eljössz hozzám,
S karomba zárhatlak.
Míg vártalak ezer könnycsepp gurult,
arcomon lefolyva a lelkemre hullt.
Minden éjjel a csillagokat lesve,
ragyogásukban arcodat keresve.
Egyszer csak egy szép őszi reggel,
Jelezted, hogy itt vagy, szíved szívemmel ver.
Teltek a napok, boldog aggódással,
S én meséltem Neked, teljes ragyogással.
Elképzeltem sokszor, milyen érzés lesz...
Kis pici kezed, mikor tenyerembe lesz!?
Milyen lesz a hangod, milyen a szemed,
És milyen lesz mikor először kimondod a neved....
Egyszer csak váratlan, egy áprilisi napon,
eldöntötted gyorsan, hogy megmutatod arcod.
Korábban érkeztél, de nem haragszom érte,
Szeretet és hála, mit szívem érzett.
Köszönöm Kisfiam, hogy Anyává tettél,
Köszönöm Kisfiam, hogy hozzánk születtél!
