Jön a felhő, esőfelhő.
Vártuk már nagyon.
Arany annak minden cseppje.
Öntözi a termőföldet.
Jön az eső, komor felhő,
Megfagy a könnye.
El kell veszni mindörökre?
Villám csap le, itt a baj,
Szegény hazám harcol fiaival.
Nekem bíz mindig azt mondták:
"Májusi esők az embert gazdagítják.
Aranyat ér minden cseppje",
De nem jéggé fagyott, termést verve.
Jön a felhő, csapkod a villám,
Jaj lesz neked, édes hazám!
Amerre vonul, hangosan ígéri,
"Bő termést hoz... jó lesz reménykedni."
De a remény gyorsan elszáll.
Aki bízott is, fél látván,
Nem lesz ebből bő termés!
Amerre vonul, bajt idéz.
Imánkkal kérjük Istent,
Szegény hazánk ne sújtsa meg.
Mert ha ő sem segít nekünk,
Éhezünk és sokat szenvedünk.
Elvonul a felhő, ragyog a nap,
Reményünk nem fogyatkozhat.
Bízzunk a munkánkban nagyon,
Lesz még új kenyér az asztalunkon.
Mosonmagyaróvár, 2026. május 9.
TM
