Már hiába nézed - a nap lebukott.
 Röhögj, most már úgy is hiába
 sírnád vissza az iménti fényt.
 Nem alkotsz, hát röhögj, mint a gyáva,
 mint bolond, védő falak mögül,
 úgy tekints e múló világra!

 Nem részed a változás. Életed
 is úgy téved át az elmúlásba,
 s talán észre sem veszed,
 hogy e sóhajtásnyi életed,
 milyen röpkeséggel, semmitlenül,
 csak úgy nagy-hirtelen ellebeg.

   Toronto, 1964.