Midőn arra gondolok,
hogy nem vagy itt,
meghal a remény,
s vele együtt pusztulok el - én.
Mi ez a varázs, te Szép?
Szívemben te ki vagy?
És én miért vagyok - ki téged így szeret
- hasztalan!
Ez a sors annyira bizonytalan.
Csak a mélyben vélem lelkemet,
s nem látom benne a fényeket!
Szomorúan nézem magam,
de reménytelen a pillanat.
Hadat üzen a sötétség felettem,
s kettétöri szívemet a tudat,
meghurcol a fájdalom,
ő lesz gyilkosom,
rám támad, mint egy század,
s legyőz a csatában!
Nem üdít fel dallam,
sem semmilyen beszéd,
sem csend,
sem víz,
sem a levegő,
sem semmilyen hősi erény,
hisz nincs erő,
kiszáradt testem nélküled
a halál elől
már úgy sem,
sehogy sem menekül.

2021. március 7.