Már pattanásig feszül a húr bennem,
De megmenekültem újból és ismét,
A tegnapokban nyakig elmerültem,
Ma mégis kinyílott felettem az ég,
Átvészeltem én már sok fagyos telet,
Könyv és dallam segített az utamon,
Írtam vidám és szomorú verseket,
Egymást váltotta az öröm, fájdalom,
Már nem vájkálok, kutatok a múltban
A holnapban menedéket keresek,
Feltörve zárakat vérzik az ujjam,
Szétverek kalodát és kerevetet,
A szívem feljajdul egy szakadt húrban,
Perceim szerény jövőre vágynak,
Mielőtt végleg a semmibe hullnak,
Még megmutatom magamat a mának,
Komoran élek, fösvény- szigorúan,
Akár egy megfélemlített kisgyermek,
Írok, zenélek Néktek mollban, dúrban,
Jöjjetek holnapok, és segítsetek.